Az IPCC meglepetését és háláját fejezi a Béke Nobel Díj odaítélése kapcsán

(az IPCC honlapján közzétett, a 2007. évi Nobel Békedíj odaítélésével kapcsolatban kiadott
eredeti angol nyelvű szöveg nem hivatalos fordítása)

Genf, 2007. október 12.

A Béke Nobel Díjnak az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change, Éghajlatváltozási Kormányközi Testület) részére történő odaítélése szakértők és más résztvevők ezrei áldozatvállalásának és elkötelezettségének különleges elismerése, akik részt vettek a Testület klímaváltozással összefüggő, alapos és átfogó kutatási jelentéseinek készítésében. (A díjat az IPCC-vel megosztva kapta a korábbi USA elnök-helyettes Al Gore is.)

"Ez az elismerés mindazoknak a tudósoknak és szerzőknek szól, akik hozzájárultak az IPCC munkájához, amely egymaga hatalmas presztízst szerzett ennek a szervezetnek, és amely figyelemre méltó hatékonyságot kölcsönzött a munka eredményeként levonható következtetéseknek" - nyilatkozta Rajendra Pachauri, az IPCC elnöke.

"Ez az IPCC legnagyobb elismerése azért a munkáért, amellyel objektív és kiegyensúlyozott információkkal látta el a döntéshozókat a klímaváltozás okaival és hatásaival, valamint a lehetséges válaszlépésekkel kapcsolatban" - fogalmazott Renate Christ, az IPCC főtitkára.

Szerzők százai a Föld valamennyi régiójából hihetetlen nagy mennyiségű időt és munkát szántak a jelentések írására és lektorálására. Egyikük sem kapott semmilyen fizetést a ráfordított időért.

Az IPCC jelentései lektorált tudományos és technikai szakirodalom elemzésén alapulnak. Az IPCC jelentéseit a világ minden tájáról származó szerzői csoportok írták, amelyeknek tagjait szakértőknek ismerik el a szakterületükön. E szakértők sokféle tudományterületet és többféle tudományos látásmódot képviselnek. A Testület alapvetői erőssége az, hogy a szakértők sok országból származnak, hogy az IPCC csapata interdiszciplináris, valamint hogy a jelentések írása teljesen átlátható folyamat során történik.

"Az IPCC ajtói nyitva állnak minden olyan tudós számára, aki megfelelő szinten dolgozik, és aki hajlandó hozzájárulni a munkához akár szerzőként, akár lektorként" - nyilatkozta Renate Christ. "A tudósoknak és szakértőknek ez az önkéntes hálózata az, ami az IPCC-t igazán egyedülállóvá teszi."

Az IPCC munkájában részt vevő szakértők száma jelentősen kibővült a Testület 1988-as megalakítása óta. Az írást és jóváhagyást vezérlő folyamatok szintén egyre növekvő mértékben szigorodtak és váltak transzparenssé az évek során. Ez volt a kulcsa annak, ami lehetővé tette az IPCC részére, hogy nagyon különböző kultúrákat, valamint a tudományos és politikai élet különböző követelményeit hidalja át.

"Az IPCC erőssége az általa követett eljárásrendszerben rejlik. A legfontosabb az a képessége, hogy szigorú, alapos tudományos felmérésre képes, hogy a jelentéseket - miután azok átmentek a kormányok képviselőinek nagyon alapos ellenőrzésén - kormányok fogadnak el. Nincs más olyan szervezet a világon, amely képes volna ezt a kettős követleményrendszert egyidejűleg kielégíteni" - nyilatkozta Rajendra Pachauri.

Az IPCC-t majdnem 20 évvel ezelőtt alapították az emberi eredetű klímaváltozás veszélyeivel összefüggő növekvő aggodalmak következtében. Az ENSZ Közgyűlése az ügyben leginkább érintett két ENSZ szervezetet, a Meteorológiai Világszervezetet (World Meteorological Organization, WMO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programját (United Nations Environment Programme, UNEP) kérte fel, hogy hozza létre a Testületet abból a célból, hogy kiegyensúlyozott, objektív szakértői tanácsaival segítse a döntéshozókat.

Az 1990-es Első Helyzetértékelő Jelentést az IPCC 1990-ben nyújtotta be az ENSZ Közgyűlésének, amely ezután formálisan magáévá tette azt a véleményt, hogy a klímaváltozásra globális választ kell adni, és amely 1992-ben az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UN Framework Convention on Climate Change) elfogadásához vezetett.

Éppen mától számítva egy hónapra fög összeülni az IPCC plenáris ülése Valenciában (Spanyolország), hogy elfogadja a "Klímaváltozás 2007" helyzetértékelő jelentésének negyedik és utolsó kötetét. Ez a rövid és rendkívül olvasmányos "Szintézis Jelentés", amit kifejezetten döntéshozók számára írtak, annak az utolsó lépését jelenti, ami annak a hatalmas mennyiségű tudományos információnak az összefoglalása, ami a helyzetértékelő jelentés ezév során korábban publikált három kötetében található. A "Szintézis Jelentést" november 17-én teszik közzé.

Az indiai Rajendra Pachaurit 2002-ben választották az IPCC elnökévé. Ő az angol Robert Watsont (1997 - 2002) és a svéd Bert Bolint (1988 - 1997) követi az elnöki székben. Elnöksége alatt Pachauri, akit hatékony csapatépítőnek tartanak, az IPCC munka világot átfogó és interdiszciplináris jellegét hangsúlyozta.