VAN, AMIKOR A FOLYAMATOK NEM FENNTARTHATÓAK

Véges világban élünk, ami gyakran olyan formában nyilvánul meg, hogy a fent említett készletek és folyamatok végesek. Erre talán a legjobb példát az olaj jelenti. A fejlett országokban először nem a kőolajat, hanem a bálnaolajat használták energiaforrásként (világításra), ezért az olajok közül a történelem során először a bálnaolaj fogyott el; alig fél évszázad alatt sikerült a bálnák számát annyira leapasztani az exponenciálisan növekvő igényekkel és a fejlődő tengeri és bálnahalászati technológiákkal.

Amerika bálnaolaj-termelése a XIX. században.

Erre a folyamatra annak is volt hatása, hogy - 1861-ben - Pennsylvaniában kőolajat találtak. Ám kevesebb, mint egy évszázaddal később egy M. King Hubbert nevű geológus publikált egy hasonló grafikont, ami egy hasonló görbe exponenciálisan emelkedő részére tartalmazott tényszerű adatokat; a folytatást Hubbert prognosztizálta. A prognózis a Gauss-féle harang-görbe jobboldali részéhez hasonló alakú volt; Hubbert tehát azt jósolta, hogy az Egyesült Államok kőolaj-kitermelése a készletek fogyásával az 1970-es évekre eléri csúcspontját, utána pedig csökkenni fog.

Hubbert eredeti ábrája, melynek jobb oldalán a nyilak a rendelkezésre álló készletek, és emiatt a termelés becsült csökkenését mutatják.

Természetesen senki nem hitt Hubbertnek. A későbbi tény-adatok ugyanakkor őt igazolták:

Az USA 48 központi államának szárazföldi kőolaj-termelése és a felfedezett nagyobb kőolaj-mennyiség.

A fenti ábrák általánosabb mintázatokat szemléltetnek. A "termelés" valójában a készletek csökkentését jelenti; és mivel a kőolaj esetében a készletek növekedését eredményező keletkezési folyamatok nagyon-nagyon lassúak, ezért a termelés gyakorlatilag a készlet folyamatos csökkenését eredményezi majd a jövőben is.

A FENNTARTHATÓSÁG GYAKRAN TŐLÜNK FÜGG

Más esetekben a termelődés is gyorsú, erőteljes folyamat. Ilyen pl. az erdők esete, ahol a fotoszintézis révén minden évben folyamatosan új faanyag termelődik. Ha ennek mennyiségénél nem több a kitermelt faanyag mennyisége, akkor az erdők fakészlete nem csökken, és így a fatermelés fenntartható.

A konkrét esettől függően az ember a termelődést, a termelést, sőt, mindkét folyamatot is befolyásolja. Az erdők esetében pl. növelhetjük vagy csökkenthetjük a fakitermelést; de az erdők területének növelésével (erdőtelepítéssel) vagy csökkentésével (erdőirtással), de fafajösszetételének változtatásával vagy az erdőtalaj termőképességének csökkentésével a fanövekedést is tudjuk befolyásolni.

Annak érdekében, hogy a számunkra fontos készletek fennmaradjanak, ill. a számunkra fontos folyamatok az igényeinknek megfelelő szinten maradhassanak, az alábbiakat kell tennünk:

- meg kell értenünk, hogyan működnek a számunkra fontos rendszerek (legyenek azok gazdasági-pénzügyi rendszerek, mint pl. az államháztartás vagy a nyugdíjrendszer, vagy természeti-gazdasági rendszerek, mint pl. a fatermesztés);

- figyelnünk kell, hogy a rendszer működése szempontjából megatározó folyamatok hogyan alakulnak (mennyi a bevételünk és kiadásunk, mennyi fa keletkezik stb.);

- gondoskodni kell arról, hogy ne csak a hozamokra, hanem a költségekre is figyeljünk (erdők esetében ilyen költség az erdők felújítása);

- állandóan vizsgálnunk kell, hogy fenyegeti-e veszély a folyamatoknak a rendszerünk fenntarthatóságát biztosító egyensúlyát (nem több-e kiadásunk vagy a fakitermelés, mint a bevételünk vagy a fanövekedés);

- az egyensúly megbomlása esetén pedig változtatni kell a folyamatokat befolyásoló emberi tevékenységeket - még ha az kellemetlen vagy kényelmetlen is.

Mindez nem egyszerű; ám a valóságban nem is olyan bonyolult feladat, mint amilyennek az talán elsőre tűnik. Az biztos, hogy az ezzel járó költségek sokkal kisebbek, mint a túllövés kockázatai. Ennek szemléltetésére szintén jó példát szolgáltatnak az erdők.

A NEM FENNTARTHATÓ KEZELÉS ÁRA

A TARTAMFA modellel az modellezhető, hogy mennyi az a faanyag, amely kitermelhető egy erdőből anélkül, hogy csökkenne az erdőnek a fakészlete, és ezzel az a képessége is, hogy a jövőben is újra és újra faanyagot tudjon termelni, amit aztán - mi vagy unokáink - ki tudnak termelni.

A TARTAMFA modellbe beépítettük ezt a lábnyom-idősort, és elemezhetjük, hogy mi történik egy adott erdővel, ha akkora túllövéssel kezeljük, mint mi a Földet az utóbbi évtizedekben. Ezen kívül más fakitermelési szintek hatását is elemezhetjük. A főbb típusok hatásait a Példák fenntartható és fenntarthatatlan rendszerekere c. lapon mutatjuk be.