A TARTAMFA MODELL SZERKEZETE ÉS MŰKÖDÉSE, ÉS A BENNE ALKALMAZOTT FŐBB EGYSZERŰSÍTÉSEK ÉS FELTÉTELEZÉSEK

A modell az erdőterületen évenként számolja a fa keletkezését, lebomlás miatti megszűnését és kitermelését leíró folyamatokat az alábbi folyamatábra alapján:

A modell szerkezete és működése

A modell az erdőterületen évenként számolja a fa keletkezését, elhalását és kitermelését leíró folyamatokat.

Év elején adott nagyságú terület van az elegyentlen (egy fafajból álló), mindenhol ugyanolyan termőhelyű (fatermési osztályú) erdő minden, éves ugrással előálló korosztályban.

A fakészlet egy adott évben minden korosztályban a terület és a terület-egységre eső növekedési sebesség (növedék) szorzatával növekszik. A növedék egy empirikus, a fatermési táblák által leírt függvény szerint kor-függő; de lehetne mellmagassági átmérő-függő is (ez esetben a korosztályok helyett átmérő-osztályokat kellene alkalmazni).

A növedéknek egy részét év végén gyérítéssel kitermelhetjük (ezzel csökken az erdő fakészlete). Ha túlgyérítjük az erdőt (az adott korra jellemző növedék által teremtett lehetőségnél többet termelünk ki), akkor a terület-egységre eső növedék (és ezzel az erdőterület fatermelő képessége, "biokapacitása") a túlgyérítés arányában csökken. A termelődő faanyag ki nem gyérített része elszárad (ezt mortalitásnak hívják; ezzel csökken az erdő fakészlete, és nő a holt fa mennyisége). A növedéknek egy gyérítés-független része is elszárad, és a mortalitás részét képezi.

Év végén csökken a fakészletet azzal is, ha a legidősebb korosztály(ok) fakészletének egy részét vagy teljes egészét kitermeljük (véghasználat). A gyérítések és a véghasználatok összege a teljes fahasználat; ezzel elégítjük ki az emberek fa-igényét. Amennyiben a 120 éves korú erdőt nem véghasználjuk, akkor annak fáit a modellben úgy kezeljük, mintha (120 éves korban) elszáradnának.

A véghasznált területek alaphelyzetben a következő évben mind az 1. éves korosztályba kerülnek, azaz gondoskodunk arról, hogy a területeket felújítsuk. Azt is vizsgálhatjuk azonban, hogy mi történik akkor, ha a véghasznált területek egy részén, vagy teljes egészén "erdőirtást" hajtunk végre, azaz nem újítjuk fel e területeket.

A fakészlet minden évben és minden korosztályban tehát a növedék nagyságával nő, az esetleges gyérítéssel és a faszáradással, valamint az esetleges véghasználattal pedig csökken. Az erdő területe csak erdőírtás esetén csökken (nőni viszont nem nőhet, vagyis a modell erdőtelepítést nem modellez). Az egész erdő fakészlete és növedéke az egyes korosztályok fakészletének és növedékének az összege.

Év végén, az összes fenti folyamat után minden korosztály 1 évvel idősebb korosztályba kerül, kivéve a véghasznált területeket, melyek - ha felújítjuk őket - átkerülnek az 1 éves korosztályba.

A modellben alkalmazott főbb egyszerűsítések és feltételezések

- a modell alaphelyzetben egy fafajra vonatkozó adatokat alkalmaz; az egyébként tipikusnak vehető kocsányos tölgyet;

- az erdő termőhelye a III. fatermési osztályú, állandó jellemzőkkel (hőmérséklet, humiditás stb.); vagyis a (területegységre vonatkozó, ún. fajlagos) növedék nem függ az időjárástól (és ilyen értelemben klímaváltozás-független);

- összességében feltételezzük, hogy a növekedési képesség a fafaj és a termőhely állandósága miatt változatlan (ez pedig azt feltételezi, hogy az erdőgazdálkodást - a gyérítéseket és a véghasználatokat - úgy folytatjuk, hogy az nem csökkenti a talaj termőerejét, és nincs sem klímaváltozás, sem pedig természetes bolygatások, katasztrófák);

- az erdő homogén, azaz az alkalmazott terület-adatoktól függetlenül minden terület-egységen ugyanakkora fajlagos növedéket produkál;

- minden korosztályban ugyanakkora (a növedékhez viszonyított) eréllyel gyérítenek. Az ilyen módon ki nem gyérített faanyag a fák túl nagy sűrűsége (sűrűség-függő mortalitás) miatt elszárad;

- mortalitás (gyérítés-független) történhet kis gyérítési erélynél is, ugyanolyan algoritmus szerint, minden korban ugyanúgy - csak az erdőből elvileg kitermelhető/kihozható faanyaggal foglalkozik (a növedék is erre a fajta biomasszára vonatkozik);

- az elszáradt fa kortól függetlenül egy lineáris függvény mentén (egyébként a fafajtól függő) időszak alatt elkorhad (évenként tehát az elszáradáskori mennyiséghez képest ugyanolyan arányú mennyiségű fa korhad el);

- minden korban egy előre definiált, ugyanolyan (a tényleges és az elméleti sűrűség arányában megadott) sűrűségig a fenti elméleti növedék 100%-a a tényleges növedék, ennél alacsonyabb sűrűség esetén lineáris módon csökken a tényleges növedék a sűrűség függvényében;

- a véghasználat tartamos erdőgazdálkodás esetén mindig 120 éves korban történik; ha a lehetőségnél többet akarunk kitermelni, akkor folyamatosan az egyre fiatalabb korosztályokban hajtunk végre véghasználatot (emiatt pedig a legidősebb korosztály 120 évnél fiatalabb lesz). A lehetőségeknél kevesebb véghasználat esetén a ki nem termelt fák 120 éves korban elpusztulnak (időskori mortalitás). Másként megfogalmazva: ez a 120 éves korosztály összesíti az összes ilyen és ennél idősebb korú erdőt.

Vissza a lap tetejére