A logika azon módszereknek és elveknek a tudománya, amellyel megkülönböztethetõ a jó (helyes) gondolkodás, ill. érvelés a rossztól (a helytelentõl). Egy kutató számára a legfontosabb, amit tanulhat, az az, hogy hogyan kell helyesen gondolkodni és érvelni. A logika a helyes gondolkodás sok nélkülözhetetlen elemét foglalja össze. A helyes gondolkodáshoz azonban a szándék is szükséges: "sine ira et studio", azaz elõítéletek és részrehajlás nélkül, kizárólag a gondolatmenethez tartozó információkat és a logika szabályait kell figyelembe vennünk.

A logika egyben a (racionális) ész tisztelete is. A logikát helyesen tudományként és mûvészetként kell megközelítenünk. - Habár az érzelmekre való hagyatkozás néha hatékony, hosszútávon a gondolkozásra való hagyatkozás hatékonyabb.

- a gondolatok tiszta és tömör megfogalmazására;
- fogalmak pontos definiálására;
- figyelmesebb olvasásra, az olvasottak jobb megértésére;
- érveléseink jobb megszervezésére, az érvelések szigorú szabályainak betartására;
- az érvelések kritikai elemzésére.

A logika a helyes gondolkodás érdekében az érvelések helyességét vizsgálja.

Az érvelés olyan speciális gondolkozás, amelyben feltevésekbõl (premisszák) következtetéseket (konklúzió) vonunk le. A következtetés (inferencia) során egy megállapítást (propozíció, ami lehet premissza vagy konklúzió) teszünk a következtetéshez felhasznált megállapítások segítségével. Az érvelés (argumentáció) egy vagy több következtetést tartalmaz. Az érvelés más megfogalmazásban propozíciók olyan együttese, amelyek közül egyrõl, a konklúzióról a többit felhasználva azt állítjuk, hogy igaz.

Az érvelések helyességének vizsgálatakor az érvrendszerben elõször is meg kell tudni találni (esetleg listázni vagy diagramon ábrázolni):

- az egyes érveléseket (argumentációkat), és

- a premisszákat és a konklúzió(ka)t!

Fontos, hogy az érvelésekbe értendõk a "józan paraszti ész"-bõl adódó következtetések, a "köztudottság" is, amit az érvelésbõl általában elhagynak, bár annak szerves részét képezi.

Egy érvelési rendszerben a konklúziók száma egyenlõ az érvelések számával.

Az érvelések felismerése az érveléselemzés elõtt, ill. azzal párhuzamosan kell megtörténjen! Azt is érdemes sokszor megvizsgálni, hogy van-e egyáltalán érvelés?

Az érvelés és a magyarázat között különbség van:

Ha Q igazságának a megállapításában vagyunk érdekeltek és P ennek bizonyítékát adja, akkor a "Q, mivel P" egy érvelés.

Ha Q igazsága nem problematikus, mivel ugyanannyira egyértelmû, mint P igazsága, és az érdekel minket, hogy miért Q az igaz (miért éppen az a tény, ami), akkor "Q, mivel P" nem érvelés, hanem magyarázat. A különbség a beszélõ vagy író szándékától függ.

Egyetlen érvelés elemzése: meg kell találni a konklúziót és a premisszákat, valamint a közöttük lévõ kapcsolatokat. Az elemzés legegyszerûbben diagrammal történik.

A premisszák és konklúziók mindig relatívek más konklúziókhoz és premisszákhoz képest!

Az érvelés formája lehet matematikai egyenlet vagy más, jelképes módon megfogalmazott reláció, leggyakrabban azonban a beszélt vagy az írott nyelv. Ez utóbbiban az érvelésben alkalmazott propozíció sokban különbözhet a mondatoktól (pl. nem feltétlenül kijelentõ mondatban található, hanem pl. retorikai kérdésben). A premisszák és a konklúzió(k) sorrendje a mondaton belül szintén nagyon sokféle lehet.

A propozíciók megtalálásban segítenek a "konklúzió-indikátorok" és a "premissza-indikátorok", a szövegkörnyezet, a megfogalmazás, valamint a propozícióknak az elemzõ általi újrafogalmazása.

Figyelni kell azokra az esetekre, ahol az érvelések nem tartalmazzák a konklúzió(k) explicit megfogalmazását. (Ekkor a szövegkörnyezet segít.) Nem minden nem-konklúzió kijelentés premissza: van olyan, amelyik csak háttérinformációul szolgál.

A propozíciók a szövegben sokféleképpen lehetnek elhelyezve:

- összetett propozíciók két v. több propozíciót tartalmazhatnak, amelyek mindegyike lehet határozott.
- két propozíció kapcsolatának a megerõsítése két propozícióval azonos.
- "ha-akkor" esetekben elméletileg maximum annyi propozícióval van dolgunk, ahány lehetséges variációja van a "ha-akkor" relációknak. Ha a "ha-akkor" reláció egyik tagja abszurd, akkor tagadás áll fenn.

Önmagában a propozíció nem érvelés, ha nincs megerõsítve. A szövegkörnyezet mint sok más eseteben, etekinteben is fontos!

A nem explicite kifejezett érvelések esetén a hozzáadandó elemekkel kapcsolatban jó gyakorlati szabály, hogy fel kell tételezni, hogy az érvelõ a lehetségesség mértékéig ésszerûen járt el, hacsak nincs megfelelõ bizonyosság az ellenkezõjérõl. (Általában is fontos, hogy megértsük, hogy mit szándékozott az érvelõ kifejezni az érvelésével.)

Több érvelést tartalmazó rendszerben egy érvelés konklúziója egy másik premisszája lehet.

Premisszák és konklúziók lehetséges esetei:

- két konklúzió egy premisszából, átfedések miatt;

- két konklúzió két premisszából a premisszák átfedésével;

- szövegben egymás mellé helyezett két v. több érvelés, a témák közössége vagy más miatt egymás mellé helyezve;

- egymásra épülõ érvelések: egyenes láncban, vagy új érveléseket is bevonva, vagy egyszerre több szálon futóan, de mindig egy, végsõ konkúzióba futóan. Természetesen egy cikkben, könyvben, fejezetben stb. egyszerre több érvelési rendszer lehet, vagyis összességében több végsõ konklúzió lehet.

Az érvelések és a propozíciók felfejtésekor, de általában is fontos szabály, hogy egyszerre mindig csak egy lépéssel haladjunk elõre!

Az érveléseknek két fõ típusa van:

Deduktív érvelés: a premisszák egyértelmû alapot szolgálnak a következtetéshez, függetlenül attól, hogy egyébként még mi igaz és mi nem.

Induktív érvelés: a premisszák csak valamilyen valószínûség mellett szolgálnak alapul a következtetéshez, és ez a valószínûség mindig függ attól, hogy egyébként még mi (lehet) igaz és mi nem. Ez a definíció érvényes annak ellenére, hogy

- az induktív érvelések nem mindig jelölik explicite, hogy következtetésük valamilyen valószínûség mellett történik; ill.

- a "valószínûleg" szó egy érvelésen belül nem feltétlenül jelenti, hogy az érvelés induktív, mivel van deduktív érvelés magáról a valószínûségrõl is.

A propozíciók lehetnek igazak vagy hamisak; a (deduktív) érvelések helyesek vagy helytelenek. Induktív érvelés sohasem lehet "helyes". A deduktív érvelések helyessége megállapításának egyik elsõdleges célja mentális energiával való takarékoskodás. (Miért fecséreljük az idõt a premisszák helyességének a tesztelésére, ha azok nem támogatják a konklúziót?)

Egy érvelés lehet helyes úgy is, hogy egy vagy több premisszája hamis.

Egy érvelésnek lehetnek igaz premisszái és konklúziója, maga az érvelés mégis lehet hamis.

Ha egy helyes érvelés konklúziója hamis, akkor legalább egy premisszának hamisnak kell lennie.

Egy konklúzió igazsága vagy hamis volta önmagában nem mutatja az érvelés helyességét vagy helytelenségét: a konklúzió helyessége a premisszák helyességétõl és az érvelés helyességétõl egyszerre függ.

Az a tény önmagában, hogy az érvelés helyes, még nem garantálja, hogy a konklúzió igaz.

De ha egy érvelés helyes, és a premisszák igazak, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a konklúzió is igaz.

A logika nem a propozíciók igazságának megállapításában érdekelt, hanem a köztük lévõ kapcsolatok helyességében. Ez még akkor is igaz, ha maguk a premisszák hamisak. Nem biztos ugyanis, hogy egy érvelés során meg tudjuk-e mondani, hogy a premisszák igazak-e vagy sem. Az érvelések során viszont nem feladat magával az érveléssel vitázni. Az érvelést úgy kell tekinteni, hogy az igaz-e vagy sem, feltéve, hogy a premisszák igazak.

Helytelen érvelések kombinációs lehetõségei (a * mutatja, ha a kombináció elvben elõfordul)

Helyes érvelések kombinációs lehetõségei

A nyelvhasználat jelentõsége

Egy érvelés során a nyelv szolgálhat:
- propozíciók állítására vagy tagadására, ill. érvelésre (informatív funkció);
- érzések és érzelmek felkeltésére vagy csillapítására (expresszív funkció);
- nyílt cselekedetek kiváltására vagy megakadályozására (direktív funkció).

A nyelv általában mindegyik fenti elemet egyszerre hordozza.

Logikai szempontból különbséget kell tudni tenni az informatív és a nem informatív funkciójú tárgyalások között. A grammatikai struktúra gyakran jelzi a funkciót, de nincs szükségszerû kapcsolat a kettõ között.

Ugyancsak meg kell különböztetni a mondat által megfogalmazott propozíció és aközött a tény között, hogy a mondat kimondása a beszélõre nézve bizonyítékként hathat.

Adott esemény megtörténtérõl vagy meg nem történtérõl való egyetértés, ill. egyet nem értés (elhiszünk-e vagy nem hiszünk-e el valamit) különbözik a dologgal kapcsolatos érzések, érzelmek szintjén való egyetértéstõl vagy egyet nem értéstõl. Egyet nem értések elsimítása elõtt tisztázni kell az egyet nem értés természetét, mivel az elsimítás módszere ettõl függ. (A kérdéseket is könnyebb megválaszolni, ha magukat a kérdéseket jobban értjük.)

A költészetben általában elõnyben részesítendõ az emocionálisan fokozott szinezetû nyelv, de vannak olyan esetek, amikor a neutrális nyelv a kívánatos. Ha pl. tények, érvelések objektív megítélése a feladat, a használt, sokszor emocionálisan magasan töltött fogalmakkal szembeni majdnem automatikus reakcióink a logikai érvelést megnehezíthetik. (A riporternek is pl. vigyáznia kell, nehogy elõítéletekkel terhelten tegye fel a kérdéseit. Ha információkkal kommunikálunk, kerülnünk kell az emóciókat ébresztõ megfogalmazásokat.)

Ha emocionálisan nagyon töltött nyelvvel találkozunk, segít, ha a szöveget "lefordítjuk" olyan semleges szöveggé, amilyenné csak tudjuk. Ekkor is elõfordulhat azonban, hogy a téma maga továbbra is érzelmektõl nem elvonatkoztatható marad. Általános szabály továbbá, hogy meg kell tudni állapítani a beszélõ szándékát.

Az érzelmekkel való játszadozás, az észre való hagyatkozás helyett, azoknak az eszköze, akik az igazság eltorzításából akarnak hasznot húzni. Ezt mindig szem elõtt kell tartani! Az ezekkel az esetekkel szembeni legjobb védelem a tudatos érzékenység a nyelv és annak különbözõ felhasználásai iránt, valamint az a képesség, hogy felismerjük a gátlástalan emberek lelkiismeretlen erõfeszítéseit a világ elferdítésére.

Logikai hibák

Ezek a gondolkodásban elkövetett hibák; jónak látszó, de rossz érvelésekben fordulnak elõ. A rossz érveslések esetei:
- hibás premisszák (ezek felderítése nem a logikával foglalkozó feladata);
- a premisszákból nem következik(nek) a konklúzió(k).

Veszélyesek, mert mindenkit becsaphatnak.

A logikai hibák elkerülése: hibák ismerete, nevén nevezése segítségével történhet, és olyan érzékenységnek a kifejlesztésével, amelynek során könnyen észrevesszük a hibákat. Feltétlenül fontos a kulcskifejezések, kulcsfogalmak jó definiálása is.

Lényegi hibák

Az érvelés olyan premisszákon alapul, amelyek vagy nem lényegesek a konklúzió szemszögébõl, s amelyek így nem is bizonyító erejûek, vagy az információ lényeges, de a konklúzió egyszerûen még nem következik belõlük. A premisszák gyakran csak pszichológiailag meggyõzõek, és elvonják figyelmünket az érvelésnek azokról a részeirõl, amik viszonyt valóban lényegesek lennének.

Nevezik non sequitur (=nem következik) hibáknak is, ami azt jelenti, hogy a konklúzió nem következik a premisszá(k)ból.

Fajtái:

* Argumentum ad Ignorantiam

Amikor azt állítjuk, hogy egy propozíció igaz egyszerûen azért, mert a hamissága nem bizonyított, vagy hamis, mert igazsága nem bizonyított.

Ilyenkor helyesebb azt mondani, hogy nem tudjuk a választ, ill. hogy a rendelkezésre álló adatok nem elegendõek ésszerû következtetések levonására.

* Argumentum ad Verecundiam (nem megfelelõ szakértõ)

Amikor olyan valakire hivatkozunk érvként, aki nem tekinthetõ szakembernek az adott területen.

Csak tényleges szakértõkre szabad hallgatnunk.

* Komplex kérdés

Feltenni egy kérdést olymódon, hogy benne van elrejtve egy következtetés, aminek az igazságát feltételezzük.

Példa: Miért rejtetted el a fegyvereket? (A kérdés feltételezi, hogy a kérdezett elrejtette a fegyvereket - ezt ugyanakkor nincs okunk feltételezni.)

Elõfordulása gyanítható, ha a kérdést követi egy "igen-nem" kérdés.

Vagy a kérdésre adott válasz után következik a konklúzió levonása, vagy a kérdést maga a kérdezõ válaszolja meg, majd következik a konklúzió. A válasz maga nem is kell, hogy explicit legyen.

* Argumentum ad Hominem

A figyelmet arra a személyre irányítja, aki állít valamit, elvonva ezzel a figyelmet arról, amit az illetõ állít.

1. Gyalázkodó, sértegetõ

Amikor azt állítjuk, hogy a valaki által állítottak nem igazak a személy karaktere miatt, függetlenül attól, amit a személy mond.

2. A körülményektõl függõ

Amikor azt állítjuk, hogy a valaki által állítottak nem igazak a személy körülményei miatt, függetlenül attól, amit a személy mond.

Ennek példája a "te is" ("tu quoque") érvelés. Ebben az esetben az egyik fél a másikat vádolja azzal, hogy az õ körülményei is hasonlóak, s nem az általa mondottakra reagál.

* Általánosítások

Mintavételnél annak bizonyítéka nélkül, hogy az általánosításra használt minta valóban reprezentatív, és hogy a következtetésnél használt tulajdonság általában igaz az osztály valamennyi egyedére, nincs ok következtetni, hogy az egyed tulajdonsága valahogy kapcsolatban áll az osztály tulajdonságával. Az egyedrõl, vagy a mintáról az egészre történõ következtetéseknél ugyanis fennál annak a veszélye, hogy az egyed vagy a minta tulajdonságai valamilyen speciális körülmények miatt olyanok, amilyenek, nem pedig azért, mert az egész osztálynak olyanok a tulajdonságai.

* Hibás ok

Okként kezelni olyasmit, ami tulajdonképpen nem ok.

Fontos esete a post hoc ergo propter hoc érvelés, ami - helytelenül - feltételezi, hogy ha B esemény A után következik, akkor A okozója B-nek. Ez néha így van, de sokszor nincs így: például a nap sem azért kel fel, mert a kakas kukorékol, bár a kukorékolás általában megelõzi a napfelkeltét.

Másik eset a feltételek és az okok összekeverése (példa a tûz három feltétele: éghetõ anyag, O₂ és gyújtási hõmérséklet, amik csak szükséges feltételek és elégséges feltételek, de még nem okok a tûz keletkezéséhez).

* Petitio principii, avagy a kérdés elõrángatása (körkörös érvelésnek is hívják)

A konklúzió bizonyított premisszaként való kezelése.

(Példa: annak bizonygatása, hogy a jövõ ugyanolyan lesz, mint a múlt.)

* Argumentum ad Populum

Bizonyíték és racionális érvelés pótlása lényegtelen expresszív nyelvi és más eszközökkel lelkesedés, izgatottság, méreg vagy harag kiváltására.

(Példa: a tény, hogy sok embernek adott dologról ugyanaz a véleménye, még nem igazolja, hogy a vélemény igaz is.)

* Argumentum ad Misericordiam

A hallgató/olvasó emberbarátságára, irgalmára, kegyelmére való hivatkozás.

* Argumentum ad Baculum

Erõre való hivatkozás a konklúzió elfogadásának kikényszerítésére.

Megkérdõjelezhetõ az az érvelés, amelynél az explicite kifejezett premisszák és az explicite kifejezett konklúzió csak mellékesek ahhoz képest, amit az érvelés tulajdonképpen kifejez, ill. jelent.

* Ignoratio Elenchi (lényegtelen konklúzió)

Sajátos konklúziót megcélzó érvelés ehelyett egy másik konklúzióra irányul, anélkül, hogy a többi logikai hiba valamelyike is el lenne követve.

Két- és többértelmûségbõl adódó hibák (szofizmusok)

Amikor az érvelés megformálásakor kétértelmû szavakat és kifejezéseket alkalmazunk, amelyek jelentése eltolódik, ill. megváltozik az érvelés során

* Többértelmû szavak és kifejezések használata

Az érvelés során a szó vagy kifejezés több értelme kerül alkalmazásra. Speciális és fontos esete a relatív értelmû szavak használata ("magas"); a jelentés a szövegkörnyezettõl ugyanis nagyon függ.

Példa: Egy jó tudós jó tanár is egyben.

* Amphibolia

A premissza nyelvtani szerkezete két- v. többértelmû.

Az érvelés részeinek (szavainak) az érvelés során változó hansúlyozása.

Példák: idézés szövegének megváltoztatása vagy a szövegkörnyezetbõl történõ kiemelése.

Speciális esete az, amikor a lényeges bizonyítékot elhallgatják.

* Összetétel

Disztributívról együttesre való következtetés.

* Következtetés egy egésznek a részébõl magára az egészre.

Példa: mivel egy gép minden része könnyû, ezért a gép maga is könnyû.

* Következtetés különálló egyedek tulajdonságaiból az egyedek összességének tulajdonságaira. (Ami igaz valamire szétosztva, az igaz összegyûjtve is.)

Példa: Mivel a buszoknak több a fogyasztása, mint az autóknak, ezért az összes busz többet fogyaszt, mint az összes autó.

* Szétosztás

Kollektívrõl disztributívra való következtetés. Mivel minden ötödik gyerek kínai, ezért egy család ötödik gyereke is kínai lesz. (A statisztika nem mûködik az egésztõl az egyedi felé!)

* Következtetés az egészbõl annak részeire.

Példa: Fontos vállalat beosztottja is fontos.

* Következtetés egyedek összességének tulajdonságaiból az egyedek tulajdonságaira.

Példa: Mivel az egyetemisták százféle dolgot tanulnak, ezért mindegyik egyetemista százféle dolgot tanul.

A webmesternek az alábbi címre lehet üzenetet küldeni:

Impresszum: A www.SCIENTIA.hu honlap fenntartásának célja az, hogy a tudomány és kutatás végzését megkönnyítse hazai információk elérésének megkönnyítésével. Ennek érdekében portálunkon olyan kapcsolók sokaságát helyeztük el, amelyek segítségével a látogató hozzájuthat az őt érdeklő, a tudománnyal és kutatással kapcsolatos információhoz. Ezen kívul több dokumentum is található a tudomány és a kutatás témaköréből. A témaköröket illetően igyekeztünk az alábbiakat feldolgozni: oktatás, kutatás (research), kutatóintézetek, kutatás-fejlesztés, fejlesztés, múzeumok, egyetemek, iskolák, folyóirat, könyv, műszer, szótárak, lexikon, mértékegységek, mérés, hipotézis, elmélet, angol-magyar szótár, tudás, ész, intelligencia, újság, középiskola, nyelvkönyvek, nyelviskolák, nyelvtanulás, nyelvtanár, tanszék, intézet, ismeretterjesztés, kommunikáció, szabadalom, prezentáció, előadás, tudományos írásmű, logika, athéni iskola, tudományos iskola, prezentáció, tanóra, konferencia, workshop, méting, tudományos ülés, tudományos konferencia. Társlapunk a klímaváltozás egyes kérdéseivel foglalkozó honlap.