Nézet: csak a tézisek - teljes szöveg PDF verziók: Tézisek - Teljes értekezés

Töltse ki fenntarthatósági- és erdõ-kvízünket! a kvíz - a kvíz a megoldásokkal együtt

Az értekezés témakörében eddig megjelent fõbb hazai publikációim:

1994 - 1995 - 2001 - 2007 - 2009 - 2013. május 8. - 2013. nov. 26. - 2015. (l. a 907-913. oldalt) - 2016 (l. ennek rövid angol nyelvû összefoglalóját itt)





A fenntarthatóság általános elmélete

Tézisek és hipotézisek a fenntarthatóságról


Somogyi Zoltán, Ph.D


A Földet korábban borító erdõtakaró felét már kiirtottuk, a maradékból pedig minden évben egy Görögországnyi területrõl égetik le vagy vágják le az erdõt.
Ez csakúgy, mint sok más emberi tevékenység, nyilvánvalóan nem fenntartható.

Jelmagyarázat: "Intact": érintetlen erdõk; "Working": kezelt erdõk; "Lost": eltûnt erdõk

(A World Resource Institute térképe; http://www.wri.org/map/state-worlds-forests)

Publikálva: http://www.scientia.hu/fenntarthatosag; elsõ közlés: 2013. május 1;
legutóbbi verzió: 2015. február 6.

© Somogyi Zoltán. Minden jog fenntartva!


Tartalomjegyzék


I. Bevezetés 5
II. A jelenlegi környezethasználat veszélyezteti az emberiség fennmaradását 8
III. A fenntarthatósági probléma természete 14
IV. A környezeti fenntarthatóság kapacitás-használati egyensúlyi trajektóriák megvalósításának kérdése 19
V. A környezeti fenntarthatóság fogalmát újra kell definiálni a kapacitás-használat mértékére alapozva 28
VI. A környezeti fenntarthatóság függ a környezethasználat megkívánt hosszától is41
VII. A környezeti fenntarthatóság operatív definíciója46
VIII. A fenntartható és nem fenntarható rendszereknek, valamint ezek modellezhetõségének jó példája a fatermesztés53
IX. A fenntarthatóságot indikátorok helyett a kapacitás-használat teljes renszerének folyamatos elemzésével kell monitorozni66
Hivatkozott irodalom85




Javasolt hivatkozás


Somogyi, Z. 2013. A fenntarthatóság általános elmélete. Tézisek és hipotézisek a fenntarthatóságról. URL: http://www.scientia.hu/fenntarthatosag/index.php


Hálás vagyok az egész családomnak folyamatos támogatásukért, ami nélkül ez a könyv nem készülhetett volna el




Ennek az értekezésnek az elkészítéséhez közvetlen támogatást nem vettünk igénybe




Összefoglalás

A népesség folyamatos gyarapodásával és az emberi igények növekedésével helyileg is, de globálisan is egyre inkább túlhasználjuk Földünk véges kapacitásait. Az ezt eredményezõ emberi tevékenységeket egy ideje a fenntarthatóság fogalmának bevezetésével próbáltuk meg korlátozni, racionalizálni és szabályozni. A fenntarthatóságnak sokféle definíciója alakult ki, de összemosódnak a társadalmi, szociális, pénzügyi, környezeti és egyéb fenntarthatóság-féleségek. Szinte egyik sem utal közvetlenül, vagy megfelelõ formában arra, hogy a számunkra hozzáférhetõ környezeti kapacitások nagyságát az anyag- és energia megmaradásának - más körülmények között egyébként közismert - törvénye limitálja. Úgy tûnik, vissza kell térni oda, hogy a fenntarthatóságot is e törvényre alapozva határozzuk meg. Ennek megfelelõen, az értekezésben bemutatott okokból kifolyólag a fenntarthatóságot az alábbi, egy képletet is tartalmazó módon javaslom definiálni (a képlet levezetése megtalálható itt):




A képlet bal oldalán látható arány egy objektív tény, és az anyag- és energiamegmaradás törvénye alapján annak az idõszaknak a hosszát adja meg, amíg a rendelkezésre álló különféle kapacitások biztosítani tudnak egy adott kapacitás-használati ütemet. Fenntarthatónak akkor tekinthejtük az ilymódon modellezett kapacitás-használatot, ha ez az idõszak elegendõen hosszú. Az, hogy mi elegendõen hosszú, csak szubjektív elemeket is magába foglaló mérlegeléssel dönthetõ el; a fenntarthatóság tehát a természeti törvények szigorú keretein belüli emberi döntéseken is múlik.

Ennek a fenntarthatóság-definíciónak egy egyszerûbb alkalmazása már évszázadok óta része az erdészeti szakmai kultúrának, melynek egyik alapelve az, hogy hosszabb távon csak annyi faanyagot lehet kitermelni, amennyi meg is terem, de a kitermelés mértéke legfeljebb ezeken a korlátokon belül szabadon változtatható.

Az értekezésben a fenntarthatóság fenti definíciója alapján azt is bemutatom, hogy sok ún. fenntarthatósági indikátor miért nem mûködik. Indikátorok alkalmazása helyett jobbnak tûnik kiszámítani minden lényeges környezet-használat esetében annak megkívánt mértékét, a rendelkezésre álló kapacitásokat, és annak az idõszaknak ezekbõl adódó hosszát, amíg a használat fenntartható; ezek figyelembe vételévela kapacitás-használatra meghatározhatók célértékek, melyekbõl aztán levezethetõk a valódi és sikeres fenntarthatóságot biztosító politikák.




II. A jelenlegi környezethasználat veszélyezteti az emberiség fennmaradását

1. Belátható idõn belül veszélybe kerül az emberiség jelentõs részének fennmaradása a Földön
2. Sok emberi közösség már most is jelentõs helyi, vagy valamilyen lehatárolt földrajzi helyhez kötõdõ, a nem megfelelõ környezethasználatból eredõ fenntarthatósági problémával küzd
3. A történelem során már több, földrajzilag lehatárolható (nem globális) civilizáció is összeomlott, nagy valószínûséggel a nem megfelelõ környezethasználat miatt
4. A napjainkban egyre növekvõ mértékû, az emberi faj fennmaradása szempontjából kritikus, globális környezeti krízis minden más problémánál fontosabbá kezd válni
5. Fennmaradásunkat elsõsorban az veszélyezteti, hogy a környezetünket nagyon sokféleképpen és nagyon sokféle mértékben túlterheltük.
6. Azt, hogy túlterheltük a környezetünket, onnan tudhatjuk, hogy a környezet állapota kedvezõtlen irányban változott
7. Megfelelõ környezeti ismeretek és monitoringok hiányában egyes esetekben sajnos egyelõre nem pontosan ismert, más esetekben csak késõn válik érthetõvé a számunkra, hogy vajon a környezetünket valóban túlterheltük-e, és ha igen, hol, és milyen mértékben
8. Szemben azzal, hogy az egyének, családok vagy kis közösségek - talán az evolúció során szerzett "fenntarthatósági intelligenciájuk" következtében - automatikus fenntarthatósági mechanizmusokkal rendelkeznek és ritkábban küzdenek saját maguk által okozott fenntarthatósági problémákkal, az utóbbi idõben kialakuló "emberiség" szintjén csak tudatosan kifejlesztett irányítással, a fenntarthatóság természetét megértve lehet biztosítani a túlélést
9. Szükség van a fenntarthatóság általánosabb megértésére, a környezetbõl érkezõ visszajelzések felhasználására és ennek alapján elõretekintõ vizsgálatokra
10. A fenntarthatóság megvalósítható, amire jó példa az erdõgazdálkodás mára már több száz éves, egy lokális krízisbõl (a bányák körüli erdõk eltûnése miatt), tehát kényszerbõl kialakult "tartamosság" koncepciója




III. A fenntarthatósági probléma természete

11. Sokféle fenntarthatósági probléma van
12. Nem minden problémára szabad ráhúzni a "fenntarthatóság" logóját.
13. A sokféle fenttarthatóság közül hosszú távú fennmaradásunkat tekintve a környezeti fenntarthatóság jelenti az igazi problémát
14. A környezeti problémákkal az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben kellene foglalkozni
15. A környezeti fenntarthatóság problémája általánosan megfogalmazva azt jelenti, hogy az emberiség túl sok anyagot és energiát igényel a környezetétõl, és túl sok hulladékanyagot és -energiát akar a környezetére ráterhelni
16. A fenntarthatóság elvének definiálásakor gyakran megfogalmazott, ill. alkalmazott azon feltételezés, mely szerint egy rendszer (pl. a Föld, vagy az emberiség) mûködhet vágyak vagy célok szerint anélkül, hogy törõdnénk magának a rendszernek a tulajdonságaival, téves. A fizikai, kémiai, biológiai stb. rendszerek fizikai, kémiai, biológiai stb. törvények szerint mûködnek
17. Ahhoz, hogy megfelelõ fenntarthatósági politikát tudjunk kidolgozni és végrehajtani, szükséges tudnunk, hogy a környezeti problémáinkkal kapcsolatban hogyan érvényesülnek a természeti törvények
18. El kell különíteni magának a fenntarthatósági-környezeti kríziseknek a jelenségét a kríziseket okozó tényezõktõl
19. A fenntarthatósággal összefüggésben morális kérdéseknek csak akkor van értelme, amikor már tudjuk, mi számít "jó"-nak és mi számít "rossz"-nak
20. A fentiek nem jelentik azt, hogy erkölcsre, a szociális kérdések megoldására, az egyenlõtlenségek megszüntetésére, életmódunk megváltoztatására stb. nincs szükség




IV. A környezeti fenntarthatóság kapacitás-használati egyensúlyi trajektóriák megvalósításának kérdése

21. A fenntarthatóság szempontjából fontos természeti törvények közül talán a legfontosabbak a termodinamikai fõtételek, köztük az anyag és energia megmaradásának a törvénye
22. A környezethasználat mértéke a tudományos fejlettségtõl és tehcnikai tudástól nagy mértékben függ, de e tudás a környezeti kapacitások korlátait nem szünteti meg
23. A fenntarthatósági problémák szempontjából általános értelemben "kapacitásokról" érdemes beszélni, ami azt az anyag- vagy energia-mennyiséget jelöli, amit a környezetbõl kivonunk, vagy oda visszajuttatunk
24. A fenntartandó rendszerekre jellemzõ folyamatok elvben leírhatók az anyag- és energiamegmaradás törvénye alapján mûködõ kapacitás-modellekkel (egyszerûbb esetekben akár egy vagy néhány képlettel)
25. A kapacitás-modellekkel mindenféle fenntarthatósági helyzetet kezelni tudunk függetlenül attól, hogy a környezetbõl történõ anyag- és energia felvételrõl, vagy ezek környezetbe történõ ladásáról van-e szó
26. Egyszerûbb kapacitás-modellekkel a koncepció könnyen megérthetõ; de ilyen modellek alkalmazására a mindennapokban is szükség lehet, tehát ezek ismeretének beépítése a mindennapi tudásba is alapvetõ hasznonnal járna a fenntarthatóság megvalósításában
27. Az újra nem tölthetõ készletek elõbb-utóbb kimerülnek
28. A ki nem üríthetõ tárolók elõbb-utóbb megtelnek
29. Az újratölthetõ vagy újratöltõdõ készletek bizonyos feltételek mellett hosszabb ideig tartanak
30. A kiüríthetõ vagy kiürülõ tárolók fenntarthatósági ideje bizonyos feltételek mellett növelhetõ




V. A környezeti fenntarthatóság fogalmát újra kell definiálni a kapacitás-használat mértékére alapozva

31. A fenntarthatóság eddigi definíciói többnyire nem helyesek, és nem operatívak
32. A fenntarthatóságnak nem a "narratív", elbeszélõ jellegû definícióit kell alkalmazni
33. A fenntarthatóság definíciójának alapja a terhelések és kapacitások helyes modellezése
34. A kapacitás-használat lehetséges hossza a használat és a kapacitás-megújítás mértékétõl, valamint ezek idõbeli lefutásától függ
35. Nagymértékû használat esetén F értéke kicsi lesz
36. Kismértékû használat, és/vagy nagy mennyiségû kapacitások esetén F nagy lehet
37. Ha kicsi a kapacitás-visszapótlás üteme, akkor F értéke is kicsi lesz
38. F akkor lehet nagy, ha a folyamatok (és ezen belül a kapacitás-megújítás) ciklusokban történnek
39. A kapacitás megújítása csak akkor lehetséges, ha az anyag- és energiaáramlást megfelelõen idõzítjük, és ha SumH értéke a rendszer sajátosságaihoz igazodik
40. A kapacitás-használat és -bõvítés jellemzõen nem lineáris folyamatok mentén történik




VI. A környezeti fenntarthatóság függ a környezethasználat megkívánt hosszától is

41. Léteznek olyan környezethasználatok, amelyek hosszabb ideig fenntarthatók, vagy maradnak fenn, mint amilyen hosszú ideig igényeljük azokat
42. A fenntarthatósági problémák olyan helyzetekbõl adódnak, amelyeknél a környezet-használat a kapacitások kimerüléséhez hamarabb vezet, mint szeretnénk
43. Azt, hogy egy környezethasználat fenntartható-e vagy nem, ill. meddig fenntartható, csak akkor lehet eldönteni, ha tudjuk, hogy az F fordulószám nagyobb-e vagy kisebb annál, mint amennyi idõn keresztül igényeljük a kapacitás használatát
44. A fenntarthatóságot elemezhetjük a múltra vonatkozóan, de igazi fontossága annak van, hogy megvizsgáljuk, hogy a jelenlegi és a jövõben várható környezet-használatunk vajon fenntartható-e
45. Ahhoz, hogy biztonságosan meg tudjuk ítélni egy környezet-használat jövõbeli fenntarthatóságát, szükség van F jövõre vonatkozó becslésére
46. Ha képesek vagyunk F becslésére, és tudjuk, hogy a rendelkezésre álló kapacitások a jövõben hogyan fognak alakulni, akkor meghatározható, hogy hány fordulón keresztül fenntartható a környezethasználat
47. A fenntarthatóságot úgy is lehet vizsgálni, hogy tudjuk, mennyi ideig (hány fordulón keresztül) van szükségünk egy adott szintû környezet-használatra, és megbecsüljük, megvannak-e, ill. megteremthetõk-e ehhez a megfelelõ kapacitások
48. Az, hogy F mely értékét lehet "fenntarthatónak" értékelni, emberi döntések és mérlegelés kérdése
49. A fenntarthatóság definíciójának a kapacitás-használati számítások mellett a jövõre vonatkozó mérlegelés is a részét kell képezze
50. A jövõre vonatkozó mérlegelés és egyéb bizonytalanságok miatt a környezethasználati számításokba megfelelõ biztonsági tényezõt kell beépíteni





VII. A környezeti fenntarthatóság operatív definíciója

51. A kapacitáshasználat elvén alapuló fenntarthatóság koncepciójára nézve megfogalmazható egy általánosított elmélet
52. A fenntarthatóság általánosított definíciója:

53. A definíció baloldali része tisztán a fizikai világ mûködésének törvényein nyugszik, és így szilárd alapját képezi a definíciónak
54. A definíció második része emberi mérlegelést követel meg
55. A fenntarthatóság javasolt definíciója meghatározza, hogy mely tényezõket kell figyelembe venni, amibõl az is következik, hogy mely tényezõket nem kell mérlegelni
56. Egy környezethasználati rendszer fenntarthatósági elemzésének fõbb lépései az alábbiak:

I. Pontosan meghatározzuk, mi is az a környezeti tulajdonság, aminek a fenntarthatóságát akarjuk biztosítani.

II. Azonosítjuk, megbecsüljük, és megfelelõ biztonsági tényezõkkel korrigáljuk azokat a kapacitásokat és környezet-használatokat, amelyek meghatározzák a vizsgált környezeti tulajdonság fenntarthatóságát.

III. Kapacitás-használati és használati igény-elemzést végzünk. Ez kétféleképpen lehetséges:

A. Annak ellenõrzése, hogy a kapacitások egy elõre meghatározott számú F forduló (pl. F év) alatt milyen ütemû környezethasználatot tesznek lehetõvé:

1. Meghatározzuk, hogy mely F értéket tekintünk fenntarthatónak. (Ez részben a vizsgált környezeti rendszertõl függ, részben emberi (használati) igények mérlegelésének kérdése, de sokszor további egyéb tényezõknek (pl. a technológia várt fejlõdése stb.), ill. a rájuk alkalmazott feltételezéseknek is a függvénye.

2. Megbecsüljük a jelenlegi kapacitásokat (Knm, Km), valamint a jelenlegi és a jövõben prognosztizálható és kapacitás-változásokat (m értéke, valamint ΔKf) a meghatározott F fordulóra.

3. A fenti mennyiségekbõl a (9)-es képlet alapján kiszámítjuk, hogy az F fordulóig maximum mekkora felhasználás engedhetõ meg fordulónként, ill. összesen.

56.

B. Annak ellenõrzése, hogy adott kezdõ kapacitások, kapacitás-növelés és kapacitás-használat mellett elegendõen sok fordulón keresztül (elegendõen hosszú ideig) maradnak-e meg kapacitások:

1. A fentiek szerint megbecsüljük a jövõbeli kapacitások (Knm, Km, m értéke, valamint ΔKf) várható nagyságát.

2. Meghatározzuk a felhasználás szükségesnek ítélt mértékét (Hf, ill. SumHf).

3. Kiszámítjuk, hogy a fentiek és a (9) képlet alapján mekkora F fordulószám adódik (ami egyenlõ annak a fordulószámnak a nagyságával, ami alatt a kapacitások kimerülnek).

4. Megvizsgáljuk, hogy az így kapott F érték elegendõen sok fordulószámot jelent-e (pl. elegendõen hosszú idõszakot ad-e ki). Ha igen, akkor a kapacitás-használatot fenntarthatónak kell ítélni (még akkor is, ha a használat véges fordulószám (pl. idõ) alatt a kapacitás kimerüléséhez vezet); ha nem, akkor a kapacitás-használat szükségesnek ítélt mértéke nem fenntartható. (Ekkor a használatot csökkenteni, ill. a kapacitásokat bõvíteni kell addig, amíg a fenntarthatósági kívánalomnak megfelelõ F értéket el nem érjük.)

57. A környezeti rendszerek fenntarthatóságának a kezelésére rendszer-specifikus megoldásokra van szükség
58. A rendszertõl függõen hamarabb, vagy késõbb válhat szükségessé az, hogy hogyan változtassunk a környezeti terhelésen
59. Ha meg akarjuk tudni, hogy egy adott rendszer mûködtetése annak bizonyos terhelése mellett meddig tartható fenn, elegendõ a definícióban alkalmazott képlet (ill. annak a konkrét rendszerre adaptált változata) által elõírt számításokat elvégezni
60. A fenntarthatóság fenti definíciója feleslegessé és szükségtelenné tesz sok, a fenntarthatósággal kapcsolatban eddig alkalmazott megközelítést, de hangsúlyozza a használat "közlegelõ" jellegét




VIII. A fenntartható és nem fenntarható rendszereknek, valamint ezek modellezhetõségének jó példája a fatermesztés

61. A tartamosság több évszázada az erdõgazdálkodás egyik legfontosabb alapelve
62. A tartamosság biztosításának: a "hozamszabályozásnak" is évszázados története van
63. A hozamszabályozásra szükség van, mert nélküle túlhasználat alakulhat ki
64. A hozamszabályozásnak többféle módszere létezik
65. A fatermesztés kapacitásai és használatai régóta jól mérhetõk
66. A fatermesztés kapacitásai és használatai régóta jól modellezhetõk
67. A tartamosság alapelve szerint a tartamosság akkor áll fenn, ha hosszabb távon a fanövekedésnél nem nagyobb a fakitermelés; ezt a kapacitás-felhasználásra alapozott modellezés jól személteti
68. Az ilyen modellekkel a tényszerû vagy feltételezett túlhasználatok (ún. túllövések) modellezhetõk és vizsgálhatók
69. A túllövés hatásainak modellezéséhez érdemes olyan eseteket választani, amelyek komoly fenntarthatósági problémákra utalhatnak
70. A túllövés súlyos károkat okozhat, amelyeket csak hosszú idõ és nagy költség mellett lehet helyreállítani




IX. A fenntarthatóságot indikátorok helyett a kapacitás-használat teljes renszerének folyamatos elemzésével kell monitorozni

71. Az eddig használt indikátorok jelentõs része nem megfelelõ a fenntarthatóság mérésére
72. Annak az egyik oka, hogy az eddig alkalmazott indikátorok többsége nem megfelelõ, az, hogy ezek az indikátorok semmilyen viszonyban nincsenek a fenntarthatóság fent bemutatott értelmezésével
73. A jelenleg használt indikátorok jelentõs része túl egyszerû, és nem lól jellemzi a modellezett rendszert
74. A jelenleg használt indikátorok jelentõs része valamilyen pillanatnyi állapotot mér, de nem mond semmit a kapacitás-használati vagy kapacitás-változási folyamatokról
75. A jelenleg használt indikátorok jelentõs része, és/vagy az indikátorok használatának jelenlegi módja nem alkalmas arra, hogy felhasználhassuk õket fenntarthatósági politikák kidolgozására
76. Egyáltalán nem megfelelõ indikátor a széles körben alkalmazott Ökológiai Lábnyom
77. Jelenleg túl sok indikátor van forgalomban, s ezek egy részét nem használják a fenntarthatóság biztosításához
78. Megfelelõ indikátorokat a helyesen értelmezett fenntarthatóság alapján lehet levezetni
79. Korrekt fenntarthatósági indikátorokhoz a pillanatnyi állapot jellemzésénél több információra volna szükség
80. A fenntarthatóság biztosításához nem indikátorokra, hanem teljes rendszerelemzésre van szükség


Az eddigi, szabályozatlan környezethasználatunkból eredõ nagy kockázatokat jelentõsen csökkenthetjük az értekezésben javasolt fenntarthatóság-definíció alkalmazásával, a definícióban is megnyilvánuló természeti törvények tiszteletben tartásával, azzal, ha a fenntarthatóság megvalósításakor is alkalmazzuk a mérnöki-gazdasági tevékenységeknél már régóta használt kvantitatív megközelítést.

A fenntarthatóság csak remény, vagy szándék, a „jó” és a „rossz” környezethaszlálat pedig meghatározhatatlan marad, amíg nem számolunk; a pillanatnyi, és gyakran nem helyes állapotot mutató indikátorok helyett a célt és az oda vezetõ utat kell nézni; a környezethasználat közösen történik, tehát hosszú távon ki kell zárni a környezethasználatok következményeinek másra történõ átterhelését.