A MODELL-LEÍRÁS MAGYAR VERZIÓJA MÉG NINCS TELJESEN KÉSZ!!!

Összefoglaló Az erdők szénkörforgalmáról Letöltés és
installálás
A modell futtatása.
Szenáriók
Köszönet-
nyilvánítás
Hivatkozás a
modellre

CASMOFOR

verzió: 5.0

A modellről
általában
Néhány példa a modell outputjára Részletes
modell leírás
Hasznos kapcsolók Felelősség-
elhárítás
Kapcsolat

Untitled 1


AZ ERDŐK SZÉNKÖRFORGALMÁRÓL RÖVIDEN

A CASMOFOR modellel kisebb-nagyobb erdőterületek szénkörforgalmát lehet jellemezni az idő függvényében. Ez azt jelenti, hogy nem egy-egy fa növekedését és pusztulását írjuk le, hanem sok-sok fáét együtt, ezen túlmenően pedig nemcsak a fákét, hanem az erdő összes olyan elemét, amelyik szenet tartalmaz. A sok-sok fa élete, és a nem-fa széntárolók szénkészletének változása bonyolult összefüggéseken keresztül írható csak le.

Ezeket az összefüggéseket a modell részletes leírásánál, valamint az egyes szénkészlet-változásokhoz vezető folyamatokat, ill. a különböző szénkészlet-változásokat leíró egyenletek ismertetésénél részletesen bemutatjuk.

Ezen kívül ajánjluk figyelmébe CO2 lekötési kalkulátorunkat, mely abban segít, hogy átlássuk, hogy mekkora erdőtelepítéssel lehetne ellensúlyozni a jelenlegi kibocsátásainkat.
A magyarországi erdők jelenlegi szénlekötéséről és egyéb üvegház-hatású gáz kibocsátásairól itt
olvashat részletesebben. Egy másik lapon az erdők szénkörforgalmáról, egy harmadikon pedig a szénlekötésről és az erdőgazdálkodás lehetséges lekötés-növelő eszközeiról olvashat a klímaváltozás kontextusában.

Ezen a helyen azt foglaljuk össze, hogy az egész erdő, az erdőgazdálkodás, ill. a nemzetgazdaság szintjén milyen szénkörforgalmi koncepciókat érdemes megfontolni.

A "szénkörforgalmi koncepció" azt jelenti, hogy a szénkörforgalom mindig valamilyen rendszerhez kötött, és egészen addig, amíg nem definiáljuk a rendszert magát, nem válaszolhatók meg azok a főbb kérdések, amelyek az erdők szénlekötésével kapcsolatban a leggyakrabban felmerülnek.

Ennek szemléltetése érdekében érdemes végigmenni mindazokon a folyamatokon, amelyek függvényében definiálható egy rendszer, ill. amelyek függvényében meghúzható a rendszernek a határa (ezt az alábbi ábrákon piros vonalakkal szemléltetjük azoknak a folyamatoknak a figyelembe vételével, amelyekről az adott ábráig szó volt). Az egyes folyamatokat célszerű egyben számszerűsíteni is azért, hogy megértsük, mekkora jelentősége van a rendszer definiálásának. Az alábbi példákban a folyamatok országos szintű éves értékeit mutatjuk be. Ezek becsléséhez az egész ország összes erdejére vonatkozó, a hivatalos erdészeti statisztikák (Országos Erdőállomány Adattár) mellett az országos léptékben még szükséges különféle átszámító tényezők és egyéb módszertani megfontolások alkalmazására is szükség volt. A számítások pontos menetét illetően l. Somogyi, 2008.

Az első folyamat a fák fotoszintéziséhez köthető szénlekötés, amely a fák biomassza-mennyiségének növekedését idézi elő. Ez a növekedés pl. a növedék nagyságából becsülhető. A hazai erdők éves növedéke kb. 13 millió m3, ami egyenértékű közel 13,9 millió t széndioxidban mért növedékkel (I):

Az erdőben azonban ennyi széndioxid nem kötődik le, mert a fáknak gyérülés, kórokozók és károsítók, erdőtüzek, hó- és jégtörések, szélviharok stb. következtében történő elszáradása – ún. mortalitása – miatt a korábban létrejött faanyag egy része lebomlik, ami széndioxid felszabadulással jár. Ha ide számítjuk az erdőleltározás jelenlegi hibáját is, akkor kb. 2,1 millió t széndioxiddal egyenértékű mortalitással (M) kell számolnunk (az egyenleg mindig a rendszerbe be- és onnan kilépő mennyiségek különbsége):

 

 

Összességében ezért idáig mintegy 11,8 millió t széndioxid elnyelésével számolhatunk. Azonban ez a széndioxid-mennyiség sem marad az erdőben teljes mértékben, mert évente kb. 7 millió m3-t kitermelünk (H), ami 7,5 millió t széndioxidnak felel meg. Ha ezt a kitermelést teljes mértékben azonnali kibocsátásként vesszük számításba (hiszen az erdőt elhagyja ez a mennyiség), akkor az erdők szénmegkötése évi 11,8-7,5=4,3 millió t széndioxid:

 

 

Összehasonlításként: ez csak mintegy huszada az ország teljes, 2007-re becsült széndioxid-kibocsátásának. Ha azonban – gondolatmenetünket folytatva – nem az erdőről beszélünk, hanem tágabb értelemben az erdőgazdálkodásról és a faiparról együtt, akkor mondhatjuk, hogy a kitermelt 7 millió m3 faanyag csak egy részének, ti. a tűzifának a széntartalma kerül szinte azonnal levegőbe (T; 3,7 millió t széndioxid), a többi többé-kevésbé tartósan beépül különböző fatermékekbe. Ezzel így az erdőgazdálkodás és faipar éves szénlekötése kb. 11,8-3,7=8,1 millió t széndioxid.:

 

 

A számításnak azonban itt még mindig nincs vége. A kitermelt faanyag egy része különböző, új fatermékekben (U) tovább tárolja a szenet egy ideig. Minden évben ugyanakkor – nem szektorunkban, hanem más gazdasági ágazatokban és a lakossági szektorban – kb. ugyanannyi régi faterméket (papírt, régi bútorokat, lebontott házak faszerkezeteit stb., R) égetünk el, s ezzel újból nagy mennyiségű széndioxid kerül a levegőbe. Ezzel a fatermelődés és fafelhasználás szénegyenlege újból csökken kb. 3,7 millió tonnával, vagyis összesen, a társadalom egészét tekintve marad 4,3 millió t széndioxid:

 

 

A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy innen még egy utolsó lépést tehetünk a szektorunkon kívülre: ha nem energiatermelés céljából égetnénk el a tüzifát, akkor ehelyett fosszilis tüzelőanyagot – olajat, gázt – kellene elégetnünk, ami viszont további több millió t széndioxid levegőbe juttatását eredményezné. A pontos mennyiség meghatározására itt nem térünk ki, csupán azt a következtetést rögzítjük, hogy annak az egyenlege tehát, hogy erdőket is használunk energianyerésre, mindenképpen pozitív.)

 

 

Összességében elmondható, hogy a hazai erdők akadályozzák a széndioxid üvegház hatása miatt kialakuló klímaváltozást, és évente átlagosan biztosítják mintegy 4,3 millió t széndioxid lekötését. Ne felejtsük el azonban, hogy a fenti számításból – elsősorban mivel pontos becsléseink nincsenek – kihagytuk az erdőtalajokból származó szénkibocsátásokat, pedig ezzel is számolni kellene a talajelőkészítési munkák miatti talajbolygatások és erózió miatt. Végül azt is hozzá kell tennünk, hogy a szénlekötés mértéke csökkenhet, ha több fát termelünk ki az erdőből, és akkor is, ha az erdők egészségi állapota az emelkedő hőmérséklettel esetleg leromlana. Az erdőgazdálkodás saját érdeke, de a társadalom érdeke is, hogy az erdők szénlekötésének mértékét próbáljuk elkerülni, és emellett azon legyünk, hogy ez a mérték még fokozódjon is.


A weblapot utoljára Somogyi Zoltán módosította 2016. március 4-én.

Vissza a lap tetejére